1989. JÚNIUS

  • június 2. A Magyar Országgyűlés határozatot hoz a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban: tudomásul veszi a kormány intézkedéseit, szorgalmazza az újabb vizsgálatokat, és tárgyalásokra hatalmazza fel kormányt az 1977. évi államközi szerződés módosítása érdekében.
  • június 4. A szejm- és szenátusi választások első fordulója Lengyelországban. A választásra jogosultak 62%-a vesz részt a voksoláson. A félszabad választásokon csak a mandátumok 35%-áról (161 hely) döntenek közvetlenül a választók. A Szolidaritás jelöltjei így is a lehetséges 161 mandátumból 160-at megszereznek, ezzel elsöprő győzelmet aratnak. A LEMP 173 (38%), az egyesült Néppárt 76, a Demokrata Párt 27, a PAX 10, a Keresztény Szociális Unió 8, a Lengyel Társadalmi Katolikus Szövetség 5 mandátumot szerez. A Szenátus 100 helyéből 92-t szereznek a Szolidaritás jelöltjei, a LEMP jelöltjei közül senki nem jut be a Szenátusba.
  • június 8. Alexander Dubček és Oldřich Černík levelet ír az MSZMP KB-hoz, amelyben leszögezik, hogy a CSKP 1968-as Akcióprogramja „teljes mértékben tekintetbe vette a Csehszlovák Szocialista Köztársaság érvényes nemzetközi kötelezettségeit”, vagyis teljesítette a Varsói Szerződésben és a KGST-ben rá eső feladatokat. Arra is felhívták a magyar vezetők figyelmét, hogy a CSKP számára minden feltétel adott volt, hogy „önmaga demokratikus módszerekkel, külföldi beavatkozás nélkül, sikeresen uralja a szocializmus folyamatos megújításának bonyolult és igényes időszakát”. Hangsúlyozták, hogy biztosították az országban a rendet, és semmiféle fegyveres államellenes csoport nem létezett. „A csehszlovák társadalom jelenlegi állapotának fő oka abban rejlik, hogy a CSKP 1968-as, széles körű politikai és gazdasági reformok megvalósulására irányuló programja 20 évvel ezelőtt a Varsói Szerződés öt tagállama hadseregeinek precedens nélküli beavatkozásával meghiúsult.” Dubček és Černík arra kérte a magyar pártvezetést és a kormányt, hogy mondják ki azt, hogy 1968-ban nem volt ellenforradalom, az 1968-as Akcióprogram a szocializmus tökéletesítésének és erősítésének programja volt”, hogy a beavatkozás ellentétben állt a csehszlovák alkotmánnyal, és ítéljék el a katonai intervenció után kialakuló új vezetés által 1970-ben levont tanulságok megállapításait.
  • június 9. Adam Michnik javasolja, hogy az új kormányt ellenzéki személy vezesse, Bronisław Geremeket meg is nevezi.
  • június 10. Magyarországon az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal közötti tárgyalások azzal zárulnak, hogy Nemzeti Kerekasztal néven az MSZMP és az EKA, a társadalmi szervezetek és mozgalmak bevonásával háromoldalú tárgyalásokat kezdenek a Parlamentben az alkotmányos rendszer átalakításáról.
  • június 13. Magyarországon megkezdődnek a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások az MSZMP és társszervezetei, illetve az Ellenzéki Kerekasztal között. Az EKA nyilatkozatban közli, hogy a „tárgyalások célja a békés átmenet biztosítása a diktatórikus uralmi rendszerből a népakaratot ténylegesen érvényesítő képviseleti demokráciába.”
  • június 13. Helmut Kohl és Mihail Gorbacsov közös nyilatkozatot tesz közzé, amelyben elsőrendű feladatuknak tekintik, hogy hozzájáruljanak „Európa megosztottságának megszűnéséhez”.
  • június 15. A magyar kormány határozatot hoz a Romániából menekült magyarokat befogadó állomások felállításáról az ország területén. Békéscsabán, Bicskén és Debrecenben állítanak fel befogadó állomásokat.
  • június 16. Nem hivatalos gyászszertartás keretében újratemetik 1956 vezetőit: Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát és Szilágyi Józsefet. A Hősök terén több százezer ember vesz részt a ravatalnál. Orbán Viktor beszédében a szovjet csapatok kivonását követeli. A temetésre a 301-es parcellában kerül sor.
  • június 18. A szejm- és a szenátusi választások második fordulója Lengyelországban. A választásra jogosultak 25,5%-a vesz részt a voksoláson, a Szolidaritás megszerzi a maradék egy mandátumot a Szejmbe, illetve még a fennmaradó 8-ból 7-et a Szenátusba.
  • június 20. Ladislav Adamec csehszlovák miniszterelnök borús képet fest a gazdaságról, javulást legkorábban a kilencvenes évek közepére prognosztizál. Ugyanakkor Lubomír Štrougal volt kormányfő védelmébe veszi az 1968-as reformokat és a jelenlegi terveket megvalósíthatatlannak tartja.
  • június 21. Krakkóban demonstrációt tartanak és követelik Jaruzelski távozását, illetve a szovjet csapatok kivonását az országból.
  • június 23–24. Az MSZMP KB ülésén a párt élére elnökséget állítanak, tagjai Nyers Rezső (elnök) Grósz Károly, Németh Miklós, Pozsgay Imre.
  • június 26. Magyarországon megszüntetik az Állami és Egyházügyi Hivatalt.
  • június 27. Horn Gyula és Alois Mock a magyar–osztrák határon szimbolikusan átvágnak egy szögesdrótot, amely a Vasfüggöny leomlásának szimbóluma lesz. Valójában már korábban lebontották a szögesdrótokat.
  • június 29. Csehszlovákiában kétezren írják alá Václav Havel Néhány mondat… című röpiratát, amelyben valódi társadalmi párbeszédet, demokratikus vitát és gyökeres rendszerbeli változásokat követelnek.

„Az 1989-es év első hónapjai ismét világosan megmutatták, hogy bár a mai csehszlovák vezetés gyakran bűvöli a közvéleményt az „átépítés” és „demokratizálás” kifejezések használatával, valójában kétségbeesetten ellenez mindent, ami demokráciát teremthet, vagy ami csak távolról is emlékeztetheti erre az embereket. A hatalom azokat a polgári kezdeményezéseket, nyilatkozatokat, amelyeket nem maga szervezett, mint „nyomást gyakorló akciót” utasítja el, az övétől eltérő politikai nézeteket pedig mint „antiszocialistákat” és „ellenségeseket”. A békés tüntetéseket erőszakkal szétkergeti. Nem engedi beleszólni a lakosságot az új törvények előkészítésébe.

Ezek a hónapok ugyanakkor megmutatták, hogy a közvélemény lassan kiszabadul a letargiából, és egyre több ember meri kifejezésre juttatni a változások iránti vágyát. így a társadalom mozgása egyre határozottabban ellentétbe kerül a hatalom mozdulatlanságával, nő a társadalmi feszültség, nyílt válság kirobbanása fenyeget. Ilyen válságot egyikünk sem kíván.

Ezért felhívjuk országunk vezetését, értse meg, hogy elérkezett az idő a valódi és mélyreható rendszerváltozáshoz, és hogy e változás csak akkor lehetséges, csak akkor lehet sikeres, ha valóban szabad, demokratikus vita előzheti meg. Bármiféle érdemleges változás felé a társadalmi légkör megváltozása, a lelkiismeret szabadságának, a bizalomnak, a türelemnek és a pluralizmusnak a megteremtése jelentheti az első lépést, kezdődjék e változás az új alkotmánnyal, vagy végződjék a gazdasági reformokkal.

Véleményünk szerint mindehhez szükséges:

  1. A politikai foglyok azonnali szabadon bocsátása;
  2. A gyülekezési szabadság korlátozásának azonnali megszüntetése;
  3. A különböző független kezdeményezések üldözésének, büntetésének beszüntetése. A kormány is tekintse úgy a független kezdeményezéseket, ahogy a közvélemény már régóta értékeli őket, nevezetesen: a közélet természetes elemeinek, a társadalom sokfélesége legitim kifejeződésének. Nem szabad akadályozni új társadalmi mozgalmak létrejöttét, beleértve a független szakszervezeteket, szövetségeket és egyesületeket.
  4. A tömegkommunikációs eszközöket és a kulturális tevékenység minden formáját szabadítsák meg a politikai manipulációtól, az előzetes vagy utólagos rejtett cenzúrától; adják meg a szabad véleménycsere lehetőségét; legalizálják azokat a tömegkommunikációs eszközöket, kiadványokat, amelyek eddig a hivatalos struktúráktól függetlenül működtek.
  5. Tartsák tiszteletben valamennyi hívő állampolgár jogos követeléseit.
  6. Mindazokat az elképzelt és megvalósuló terveket, amelyek tartósan átalakítják a környezetet országunkban, s így megszabják a jövő nemzedékek életét, azonnal bocsássák nyílt szakmai és társadalmi vitára.
  7. Kezdődjék nyílt vita nemcsak az ötvenes évekről, hanem a Prágai Tavaszról, a Varsói Szerződés öt tagállamának inváziójáról, s az azt követő „normalizációról” is. Szomorú tény, hogy egyes olyan országokban, amelyek hadserege akkor beavatkozott a csehszlovákiai társadalmi folyamatokba, ma már egyre tárgyszerűbben vitáznak e témáról, nálunk pedig mindez még tabu, csupán azért, hogy egyesek ne kényszerüljenek politikai pozíciójuk elhagyására amiatt, mert felelősek a társadalmi élet minden terén megmutatkozó romlásért.

Mindenki, aki egyetért ezzel a nyilatkozattal, aláírásával nyomatékosíthatja azt.

Felhívjuk a kormányt, hogy ne úgy reagáljon, ahogy a hasonló felhívásokra szokott. Ezzel sorsdöntő csapást mérne azon reményünkre, hogy kialakulhat valódi társadalmi párbeszéd, amely az egyedüli kiút Csehszlovákia jelenlegi zsákutcájából.

  • június 30. A Rudé Právo éles hangú cikkben „törvényen kívüli csoportok által összeeszkábált irománynak” minősíti a Néhány mondat… c. röpiratot.
  • június 30. A LEMP KB XIII. plénumán Jaruzelski bejelenti, hogy nem indul az elnöki posztért, maga helyett Kiszczakot javasolja.