1989. ÁPRILIS

  • április 2. Grósz Károly szerint az 1956-os események népfelkelésnek minősítése leegyszerűsítő, a pontos megközelítés az, amely egy diákmegmozdulás, egy felkelés ellenforradalomban átcsapó folyamataként értékeli 1956 eseményeit. Nagy Imre politikai rehabilitálását nem tartja elképzelhetőnek, jogi rehabilitálását a szakemberekre bízza.
  • április 3. Magdalenkában újabb megbeszélésekre kerül sor Kiszczak és Wałęsa között. A megbeszélések befejeztével kialakul az a kompromisszum, ami a leendő elnök hatáskörét, a Szejm és a Szenátus mandátummegoszlását foglalta magában. Ennek megfelelően a Szejmben a 299 mandátum 65%-a a LEMP-et és koalíciós társait, valamint a különböző katolikus szervezeteket illeti meg, a maradék 35%-ot (161 mandátum) pedig a választások eredményének megfelelően osztják fel.
  • április 5. Lengyelországban befejeződnek a kerekasztal-tárgyalások. A felek közös megállapodást hoznak nyilvánosságra, amelyben kinyilvánítják, hogy „az 1980-as társadalmi megállapodások szellemében párbeszéd alakult ki arról, ami a lengyeleket összeköti egymással: a haza jövőjéért, gazdaságáért és kultúrájáért, társadalmáért és államáért, a lengyel családok sorsáért és Lengyelország sorsáért felelősség kérdéséről.” A kialakult megállapodás szerint szükséges a politikai rendszer demokratizálása úgy, mint a politikai pluralizmus bevezetése, a szólásszabadság engedélyezése, a szabad választások megtartása, a bíróságok függetlenségének garantálása, a szabadon választott területi önigazgatás megvalósítása. Azt is hangsúlyozzák, hogy „az állam szükséges reformjait a nemzeti érdekkel, az államérdekkel összhangban evolúciós úton kell végrehajtani.” A felek megállapodnak a következő, előrehozott parlamenti választások lebonyolításában (a parlamentet a Szejm és Szenátus alkotja), elfogadják a mandátumok megosztásának elvét. Meghatározzák a következő parlament feladatait, a Szejm, a Szenátus és a köztársasági elnök jogkörét.
  • április 7. A lengyel Szejm ülésén elfogadják a kerekasztal-tárgyalásokon elfogadott alkotmány- és törvénymódosításokat.
  • április 12. Az MSZMP KB ülésén új 9 fős Politikai Bizottságot választanak. A főtitkár újra Grósz Károly lesz. Az ülésen megjelenik Kádár János is, aki tájékoztatást ad egészségi állapotáról. Ez volt Kádár elhíresült utolsó beszéde, amelyben nehézkesen, szaggatottan és nehezen érthetően beszélt Nagy Imre elítéléséről és kivégzéséről.
  • április 15. Az MSZMP reformerői Kecskeméten tanácskoznak és rendkívüli kongresszust követelnek.
  • április 17. Alexander Dubček, a CSKP egykori első titkára interjút ad a Magyar Televízió Panoráma című műsorában. A volt csehszlovák vezető kritizálja a jelenlegi csehszlovák vezetést. Dubček az interjú magyar vonatkozású részében kritizálja Kádár Jánost is, aki szerinte cserben hagyta őt 1968-ban. Az interjú nagy visszhangot vált ki Csehszlovákiában.
  • április 17. A varsói bíróság újra bejegyzi a Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezetet.
  • április 18. Lech Wałęsa és Czesław Kiszczak belügyminiszter folytat tárgyalásokat egy olyan bizottság felállításáról, amely a kerekasztal-megállapodások betartását ellenőrzi.
  • április 19–22. Lech Wałęsa Rómába látogat, ahol fogadja őt II. János Pál pápa.
  • április 21–23. Budapesten zajlik a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) XII. (utolsó) kongresszusa és a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DEMISZ) I. országos gyűlése.
  • április 22. Magyarországon sor kerül az első hivatalos találkozóra a hatalom és az ellenzék képviselői között.
  • április 25. A Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonása megkezdődik. (1991. június 19-én hagyja el az utolsó szovjet katona az országot.)
  • április 25. Jan Fojtík a CSKP KB titkára szerint Csehszlovákia nem tér vissza többé a „történelmileg túlhaladott burzsoá parlamenti rendszerhez” és az átalakítást a „lenini normák szerint valósítja meg”.
  • április 26. Miloš Jakeš szerint 1990. január 1-jétől gyorsított ütemben kell a reformokat elindítani.