1989. JANUÁR

  • január 1. Lengyelországban életbe lépnek az előző év végén elfogadott vállalkozói és vegyesvállalati törvények.
  • január 4. Klarysewben találkoznak a lengyel katolikus egyház és a lengyel kormány képviselői. Mieczysław F. Rakowski lengyel miniszterelnök felveti az előrehozott parlamenti választások lehetőségét, valamint hogy a választások után lehetséges lesz a Szolidaritás törvényes elismerése.
  • január 5. Egy sajtótájékoztatón Lech Wałęsa, a Szolidaritás mozgalom vezetője polemizál Andrzej Gwiazdával, aki követeli a Szolidaritás Országos Bizottságának összehívását az 1981-ben megválasztottaknak megfelelően.
  • január 10. Miloš Jakeš Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) főtitkára szerint a kidolgozandó új alkotmánynak a szocialista építés eredményeit, a fejlődés folytonosságát kell hangsúlyozni és ki kell emelnie a CSKP vezető szerepét.
  • január 11. Ladislav Adamec csehszlovák miniszterelnök a gazdaság egyensúlyának helyreállítását, a vállalati önállóság megtermetését, a ráfordítások, a tényleges piaci szükségletek figyelembe vételét sürgeti.
  • január 11. A magyar Országgyűlés elfogadja a politikai pártokról és egyesületekről szóló törvényt (1989. évi XXXIII. törvény) „az állampolgárok egyesülési szabadságának és politikai jogainak érvényesülése, valamint a társadalomban meglévő különböző érdekek és értékek demokratikus megjelenítésének és érvényesítésének előmozdítása érdekében”. A törvény megtiltja a pártok működését a munkahelyeken.
  • január 15–20. A prágai Vencel-téren tüntetések zajlanak Jan Palach halálának 20. évfordulóján. A rendőrség brutálisan szétveri a többezres tömeget. Összesen 519 főt vesznek őrizetben, köztük Václav Havelt is.
  • január 16–18. A Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) Központi Bizottsága (KB) X. plénumának második felvonása. A KB a társadalmi nyomás ellenére nem ért egyet a Szolidaritás legalizálásával, ezért négy PB-tag (Mieczyław F. Rakowski, Wojciech Jaruzelski, Czesław Kiszczak és Florian Siwicki) lemondással fenyegetőzik. A plénum végül szabad utat enged a Szolidaritás újbóli elismerése felé. A KB által elfogadott állásfoglalásban a leszögezik, hogy a „LEMP kész párbeszédet folytatni és keresni a megegyezés formáit minden olyan konstruktív politikai erővel, amely – politikai orientációjától és eszmei indíttatásától függetlenül – tiszteletben tartja az ország alkotmányos rendjét, a nemzet és az állam javát és sikeres jövőjét pedig a legfőbb értéknek ismeri el.” A KB „szükségesnek és lehetségesnek tartja a konstruktív ellenzék bevonását a politikai rendszerbe”. A plénum elfogadja, hogy enyhíteni kell a szakszervezet alapítás szigorú törvényi szabályozásán és kinyilvánítja, hogy a „kerekasztal” mellett „kell egyeztetni a szakszervezeti pluralizmus bevezetésének feltételeit, módjait és ütemtervét, valamint az utakat az új szakszervezetek – köztük a Szolidaritás – létrehozására, amelyek a dolgozók érdekegységének jegyében közös képviseletet alkotnának a vállalatok gazdasági vezetésével szemben”.
  • január 20. Budapesten lezajlik az első nyilvános eszmecsere az Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és a Magyar Demokrata Fórum (MDF) között.
  • január 20. Beiktatják George H. W. Bush az USA 41. elnökét.
  • január 22. A Szolidaritás Országos Végrehajtó Bizottsága üdvözli a KB plénumának döntését, Wałęsa felkéri Zbigniew Bujakot, Władysław Frasyniukot és Mieczysław Gilat, hogy készüljenek fel a tárgyalásokra.
  • január 23. Csehszlovákiában a Charta ’77 társadalmi párbeszédre szólítja fel a hatalmat és tiltakozik a brutális rendőri beavatkozás ellen.
  • január 26. A csehszlovák kormány szóvivője szerint a kormány nem zárkózik el a párbeszéd elől, ugyanakkor jogosnak minősítette a brutális rendőri beavatkozást a Vencel-téren.
  • január 26. A magyar kormány engedélyezi Nagy Imre és társai újratemetését.
  • január 28. Kiszczak és Wałęsa újabb tárgyalása Magdalenkában (a tárgyalások még 1988 szeptemberében kezdődtek a két fél között). Elfogadják a kerekasztal-tárgyalások alapelveit: a plenáris ülésen 56 fő vehet részt, ebből 20 ellenzéki, 6 a Szakszervezetek Országos Megegyezéséből (OPZZ), 14 a kormánykoalícióból (LEMP, Demokrata Párt, Egyesült Néppárt), 14 „független tekintély” (ebből 5 az Állampolgári Bizottságból, vagyis a Szolidaritásból), 2 fő pedig a katolikus egyház részéről. Megállapodtak, hogy a tárgyalások megkezdésétől kezdve legális szervezetnek számít a Szolidaritás.
  • január 28. A Magyar Rádió 168 óra című műsorában Pozsgay Imre államminiszter a riporter azon kérdésére, hogy minek minősíti az 1956-os eseményeket, azt válaszolja, hogy 1956-ban nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt, illetve kezdeményezi Nagy Imre szerepének átértékelését. Grósz Károly pártfőtitkár, aki éppen Davosban tartózkodik, úgy nyilatkozik, hogy csak a dokumentumok jobb megismerésével lehet majd kimondani a végső megállapítást 1956-ról.

1989. FEBRUÁR

  • február 1. Wojciech Jaruzelski egynapos hivatalos látogatást tesz Prágában, ahol tárgyalásokat folytat Miloš Jakešsel a CSKP első titkárával. Jaruzelski „nagy történelmi kísérletnek” nevezi a Szolidaritás bevonását a hatalomba, amelynek jelentősége lehet az országhatárokon túl is.
  • február 6. Varsóban megkezdődnek a kerekasztal-tárgyalások. A felek három nagy témakörben külön bizottságokat hoznak létre. 1. A társadalom- és gazdaságpolitika munkacsoportot a kormány részéről Władysław Baka, az ellenzék részéről Witold Trzeciakowski vezeti. 2. A politikai reformokról tárgyaló csoport vezetői Janusz Reykowski és Bronisław Geremek. 3. A szakszervezeti pluralizmus kérdésével foglalkozó munkacsoportot pedig Aleksander Kwaśniewski, Tadeusz Mazowiecki, valamint Romould Sosnowski vezeti. Ezeken kívül számos kérdésben kisebb bizottságok alakulnak. Összesen 452 fő vesz részt a tárgyalássorozaton.
  • február 6. A csehszlovák–magyar kölcsönös segítségnyújtásról szóló megállapodás módosítására kerül sor Budapesten. Eszerint a bős-nagymarosi vízlépcső építési munkáinak a befejezési céldátuma 1995 helyett 1994 lesz.
  • február 10–11. Az MSZMP KB ülésén a megújulás alapfeltételének a gazdaság törvényszerűségeit, a modern világgazdaság követelményeit érvényesítő, teljesítményelvű, vegyes tulajdonú, a fő ágazatokban a közösségi, állami tulajdon meghatározó szerepét fenntartó gazdasági rendszer kialakítását, és ennek érdekében a piaci viszonyok következetes fejlesztését jelölik meg. Egyidejűleg a párt elengedhetetlennek tartja a szociálpolitika átfogó reformját is. A KB kinyilvánítja, hogy eltökélt szándéka a politikai pluralizmus, a többpártrendszer megvalósítása: „A politikai átalakításnak társulnia kell a gazdaság átfogó reformjával, hogy kedvező hatásaik felerősödjenek”. A KB 1956 ügyével is foglalkozik: nemzeti tragédiának, népfelkelésnek nevezi az eseményeket, amelyben „szerepet játszottak a demokratikus szocializmus erői, azonban […] jelen voltak a restaurációra törekvő erők, deklasszálódott és lumpen elemek, s október végétől felerősödtek az ellenforradalmi cselekmények.” A KB sajnálatosnak tartja, de tudomásul veszi Pozsgay Imre korai megnyilatkozását az 1956-os eseményekkel kapcsolatban, ami félreértésekre ad okot.
  • február 11. Magyarországon Baloldali Alternatíva Egyesülés néven társadalmi mozgalom alakul a gazdasági, politikai és kulturális monopóliumok ellen.
  • február 15. Az utolsó szovjet katona is elhagyja Afganisztánt.
  • február 20. Az MSZMP lemond arról, hogy a készülő új alkotmányban rögzítsék a párt vezető szerepét.
  • február 21. Csehszlovákiában Václav Havelt 9 hónapos börtönbüntetésre ítélik.
  • február 23. Gorbacsov Kijevben tart beszédet, amelyben leszögezi: „Az új külpolitikai gondolkodás jegyében – nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is – átalakítjuk a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkat a feltétlen önállóság, a teljes egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a szocializmus előző időszakából származó hibák és torzulások kiküszöbölése, a kölcsönös érdekek nagyobb mérvű, tudományosan megalapozott figyelembevétele, a szolidaritás és a kölcsönös segítség alapján”.
  • február 24. Lengyelországban a Szejm törvényt fogad el „a nemzetgazdaság konszolidációjának néhány feltételéről”, amely szerint lehetővé válik az állami tulajdon haszonbérletbe adása magánszemélyeknek, illetve apportként való felhasználása állami-magán társaságok létrehozásánál. Eközben Krakkóban brutális összetűzések zajlanak a diákok és a rendőrség között, 74 rendőr is megsérül.

1989. MÁRCIUS

  • március 2–3. Mihail Gorbacsov és Németh Miklós tárgyalásai Moszkvában. Gorbacsov „tisztelettel és bizalommal” tekint az MSZMP KB február 10–11-i határozataira és lényegében egyetértett a magyarországi reformok irányával. Németh pedig pozitívan értékelte Gorbacsov kijevi beszédét.
  • március 2. A Varsó melletti Magdalenkában újabb tárgyalásra kerül sor Kiszczak és Wałęsa között. A megbeszélések fő témája a Szejm mandátumainak megosztása, a köztársasági elnöki poszt létrehozása, illetve a jogrendszer reformja. A jelen lévő Kwaśniewski azzal a javaslattal áll elő, hogy a létrehozandó Szenátusba teljesen szabadon választhassanak szenátorokat. A kerekasztalon kívüli informális tárgyalásokon 42 fő vesz részt. Az ellenzék részéről Wałęsán kívül többek között jelen van Zbigniew Bujak, Władysław Frasyniuk, Bronisław Geremek, Jacek Kuroń, Lech Kaczyński, Tadeusz Mazowiecki és Adam Michnik is.
  • március 3. A Magyar Népköztársaság hat másik állammal együtt hivatalosan felkéri az ENSZ-t, hogy Emberi Jogi Bizottsága útján végezzen vizsgálatot Romániában az emberi jogok érvényesülésének helyzetéről.
  • március 8–10. A magyar Országgyűlés ülésén a parlament elnökévé választják Szűrös Mátyást korábbi moszkvai nagykövetet.
  • március 11–12. Az MDF első országos gyűlése, ahol megjelenik Szűrös Mátyás is.
  • március 15. Első alkalommal munkaszüneti nap. A magyar ellenzék első többszázezres országos, közös platformot hirdető tüntetése.

Mit kíván a magyar nemzet? Szabad, független, demokratikus Magyarországot!

  1. Valódi népképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát.
  2. Rendőrállam helyébe jogállamot. Érvényesüljenek az emberi jogok, legyen bírói függetlenség.
  3. Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot. Számolják föl a hírközlés állami monopóliumát. Oszlassák föl az Állami Egyházügyi Hivatalt.
  4. Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát.
  5. Méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését. Szüntessék meg az egyéni és csoportos kiváltságokat. Adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit.
  6. Ésszerű gazdálkodást, működő piacot, a tulajdonformák egyenjogúságát. Állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását.
  7. A bürokrácia és az erőszak-apparátus leépítését. Oszlassák föl a Munkásőrséget és az Ifjúgárdát.
  8. Szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása.
  9. Semleges, független Magyarországot. Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről. Töröljék a magyar ünnepek sorából november 7-ét.
  10. Felelős kisebbségi és menekültpolitikát. A kormány lépjen föl a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében. Szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében.
  11. Nemzeti önbecsülést. Vessenek véget a történelemhamisításnak. Adják vissza a nemzetnek címerét.
  12. Igazságot ’56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak. Nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át.
  • március 16. A temesvári református egyházközség presbitériuma rendkívüli gyűlésén megvitatja azt a kiszivárgott hírt, miszerint Papp László püspök el akarja mozdítani Tőkés László lelkipásztort, aki az 1988. szeptember 6-i folyamodvány egyik kezdeményezője volt. Kinyilvánítják, hogy Tőkés végleges lelkipásztorrá választják és megvonják a püspök áthelyezési jogát. Ennek ellenére a püspök április 1-én – törvénytelenül – felmenti állásából Tőkést.
  • március 17. Magyarország csatlakozik az ENSZ menekültügyi konvenciójához, hogy a Romániából menekült magyarok megkaphassák a „politikai menekült” státuszt.
  • március 22. Magyarországon megalakul az Ellenzéki Kerekasztal a nyolc legnagyobb ellenzéki szervezet részvételével: Bajcsy-Zsilinszky Társaság (BZST), Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP), Magyar Demokrata Fórum (MDF), Magyar Néppárt (MNP), Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP), Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), megfigyelőként jelen van a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája is. Az EKA a Független Jogászfórum kezdeményezéseként jön létre azzal a céllal, hogy a Kádár-rendszerrel szembenálló szervezetek egyeztesség politikájukat és az MSZMP ne tudja őket megosztani.
  • március 23–24. Grósz Károly és Mihail Gorbacsov tárgyalásai Moszkvában. Gorbacsov a tárgyalásokon azt hangsúlyozza, hogy „1956 megítélésében Önöknek kell dönteni”, egyúttal közli, hogy az 1968-as csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban sem változott meg a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) korábbi álláspontja: ami ott történt az ellenforradalom volt, annak minden jellemzőjével együtt. Ugyanakkor Gorbacsov azt aláhúzza, hogy „ma teljesen ki kell zárni a szocialista országok belügyeibe való beavatkozás megismétlődésének lehetőségét.” Grósz Károly a sajtónak adott nyilatkozatában ezt úgy interpretálja miszerint Gorbacsov burkoltan elítélte a szovjet csapatok 1956-os budapesti beavatkozását és „1956 és 1968 történelmi tanulságait elemezve Gorbacsov elvtárs kijelentette, hogy maximális garanciákra van szükség annak biztosítására, hogy a szocialista országok belső gondjainak megoldására külső erőket ne használhassanak fel.” A két fél között elvi megállapodás születik a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról, de a szovjetek kérésére ezt nem hozzák nyilvánosságra.
  • március 29. Megkezdődik Nagy Imre és társai holttesteinek kihantolása a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában.
  • március 30–31. A CSKP KB ülésén Miloš Jakeš a gazdasági fejlődésben elért sikerekről beszél, ugyanakkor elismeri, hogy az ellátásban gondok vannak. Az ellenzékről szólva kijelenti, hogy az saját céljaira, parttalan kritikára, a párt lejáratására, vezető szerepének megszüntetésére akarja felhasználni a gondokat.

1989. ÁPRILIS

  • április 2. Grósz Károly szerint az 1956-os események népfelkelésnek minősítése leegyszerűsítő, a pontos megközelítés az, amely egy diákmegmozdulás, egy felkelés ellenforradalomban átcsapó folyamataként értékeli 1956 eseményeit. Nagy Imre politikai rehabilitálását nem tartja elképzelhetőnek, jogi rehabilitálását a szakemberekre bízza.
  • április 3. Magdalenkában újabb megbeszélésekre kerül sor Kiszczak és Wałęsa között. A megbeszélések befejeztével kialakul az a kompromisszum, ami a leendő elnök hatáskörét, a Szejm és a Szenátus mandátummegoszlását foglalta magában. Ennek megfelelően a Szejmben a 299 mandátum 65%-a a LEMP-et és koalíciós társait, valamint a különböző katolikus szervezeteket illeti meg, a maradék 35%-ot (161 mandátum) pedig a választások eredményének megfelelően osztják fel.
  • április 5. Lengyelországban befejeződnek a kerekasztal-tárgyalások. A felek közös megállapodást hoznak nyilvánosságra, amelyben kinyilvánítják, hogy „az 1980-as társadalmi megállapodások szellemében párbeszéd alakult ki arról, ami a lengyeleket összeköti egymással: a haza jövőjéért, gazdaságáért és kultúrájáért, társadalmáért és államáért, a lengyel családok sorsáért és Lengyelország sorsáért felelősség kérdéséről.” A kialakult megállapodás szerint szükséges a politikai rendszer demokratizálása úgy, mint a politikai pluralizmus bevezetése, a szólásszabadság engedélyezése, a szabad választások megtartása, a bíróságok függetlenségének garantálása, a szabadon választott területi önigazgatás megvalósítása. Azt is hangsúlyozzák, hogy „az állam szükséges reformjait a nemzeti érdekkel, az államérdekkel összhangban evolúciós úton kell végrehajtani.” A felek megállapodnak a következő, előrehozott parlamenti választások lebonyolításában (a parlamentet a Szejm és Szenátus alkotja), elfogadják a mandátumok megosztásának elvét. Meghatározzák a következő parlament feladatait, a Szejm, a Szenátus és a köztársasági elnök jogkörét.
  • április 7. A lengyel Szejm ülésén elfogadják a kerekasztal-tárgyalásokon elfogadott alkotmány- és törvénymódosításokat.
  • április 12. Az MSZMP KB ülésén új 9 fős Politikai Bizottságot választanak. A főtitkár újra Grósz Károly lesz. Az ülésen megjelenik Kádár János is, aki tájékoztatást ad egészségi állapotáról. Ez volt Kádár elhíresült utolsó beszéde, amelyben nehézkesen, szaggatottan és nehezen érthetően beszélt Nagy Imre elítéléséről és kivégzéséről.
  • április 15. Az MSZMP reformerői Kecskeméten tanácskoznak és rendkívüli kongresszust követelnek.
  • április 17. Alexander Dubček, a CSKP egykori első titkára interjút ad a Magyar Televízió Panoráma című műsorában. A volt csehszlovák vezető kritizálja a jelenlegi csehszlovák vezetést. Dubček az interjú magyar vonatkozású részében kritizálja Kádár Jánost is, aki szerinte cserben hagyta őt 1968-ban. Az interjú nagy visszhangot vált ki Csehszlovákiában.
  • április 17. A varsói bíróság újra bejegyzi a Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezetet.
  • április 18. Lech Wałęsa és Czesław Kiszczak belügyminiszter folytat tárgyalásokat egy olyan bizottság felállításáról, amely a kerekasztal-megállapodások betartását ellenőrzi.
  • április 19–22. Lech Wałęsa Rómába látogat, ahol fogadja őt II. János Pál pápa.
  • április 21–23. Budapesten zajlik a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) XII. (utolsó) kongresszusa és a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DEMISZ) I. országos gyűlése.
  • április 22. Magyarországon sor kerül az első hivatalos találkozóra a hatalom és az ellenzék képviselői között.
  • április 25. A Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonása megkezdődik. (1991. június 19-én hagyja el az utolsó szovjet katona az országot.)
  • április 25. Jan Fojtík a CSKP KB titkára szerint Csehszlovákia nem tér vissza többé a „történelmileg túlhaladott burzsoá parlamenti rendszerhez” és az átalakítást a „lenini normák szerint valósítja meg”.
  • április 26. Miloš Jakeš szerint 1990. január 1-jétől gyorsított ütemben kell a reformokat elindítani.

1989. MÁJUS

  • május 2. Magyarország megkezdi az osztrák határon kiépített határzár lebontását mintegy 260 kilométeren.
  • május 4. Ladislav Adamec szerint nincs más út a bajok orvoslására csak az, amit a Szovjetunió választott.
  • május 4–5. A LEMP II. országos értekezlete. A pártértekezlet állást foglal a sztálinizmussal kapcsolatosan: „A sztálinizmus Lengyelországban rendkívül kedvezőtlen talajra talált, csak nagy ellenállás közepette erősödött meg, minthogy éles ellentmondásban állt a lengyelek hagyományos szabadságszeretetével és társadalmi tudatával, a lengyel kultúra szellemével.” Ugyanakkor azt is leszögezi, hogy a társadalmi ellenállás miatt a „sztálinizmus Lengyelországban nem érvényesült olyan széles körben és tragikusan, mint a Szovjetunióban és egyes népi demokratikus államokban.” A LEMP értekezlete arra is felhívja a figyelmet, hogy a „sztálinista torzulások nem homályosíthatják el az akkori évek tényleges eredményeit […] szembe kell helyezkedni azzal, hogy a társadalmi tudatban, a közgondolkodásban egyenlőségjelet tegyenek a sztálinizmus és a szocializmus közé. […] az országos értekezletnek az a véleménye, hogy a mélyreható politikai és gazdasági reformok teljes mértékben ki fogják küszöbölni a sztálinizmus maradványait, megteremtik azokat az állandó garanciákat, melyek elejét vehetik a gazdasági és politikai élet bürokratikus centralista formái, valamint az autokratikus hatalomgyakorlási mód visszatérésének.”
  • május 8. Lengyelországban megjelenik a Gazeta Wyborcza első száma 150 000 példányban.
  • május 8. Az MSZMP KB felmenti Kádár Jánost a pártelnöki tisztségéből és KB-tagságából.
  • május 9–10. Lech Wałęsa Strasbourgban az Európa Tanácsnál tesz látogatást, átveszi az emberi jogi díjat, amit még februárban ítéltek oda neki.
  • május 13. Újabb civil tiltakozások a bős-nagymarosi építkezés ellen. A magyar kormány azonnali hatállyal felfüggeszti a nagymarosi építkezést.
  • május 17. Feltételesen szabadlábra helyezik Václav Havelt.
  • május 22. Jaruzelski egynapos látogatásra érkezik Berlinbe, ahol tárgyalásokat folytat Erich Honeckerrel. Jaruzelski megpróbálja megnyugtatni Honeckert: „Jelenleg éles választási kampány folyik. Ez komoly politikai iskola. Nehéz megbecsülni a választások eredményeit. […] A hadseregben és az állambiztonságon belül a helyzet jó. És az ellenzék ezt tudja.”
  • május 24. Németh Miklós magyar miniszterelnök személyes találkozón jelenti be Ladislav Adamec csehszlovák miniszterelnöknek a nagymarosi építkezés felfüggesztését, közös felülvizsgálatot javasol.
  • május 29. A lengyel Szejm 16 olyan törvényt fogad el, amivel lezárják az 1981. december 13. óta tartó szakaszt.
  • május 30. A magyar Országgyűlés elfogadta a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok alakulásáról szóló törvényt (1989. évi XIII. törvény).
  • május 31. Az MSZMP KB közleménye Nagy Imréről: „Nagy Imre az 1945 utáni magyar történelem jelentős személyisége […], neve összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigazgatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elimserő szocialista úttal. […] Az MSZMP KB tiszteletben tartja Nagy Imrének és küzdőtársainak emlékét”.
  • május 31. Lengyelországban újra megjelenik a Tygodnik Solidarność című hetilap. A lapot még 1981 tavaszán engedélyezte a párt, mint a független Szolidartás szakszervezet sajtótermékét, majd 1981. december 13-án betiltotta.

1989. JÚNIUS

  • június 2. A Magyar Országgyűlés határozatot hoz a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban: tudomásul veszi a kormány intézkedéseit, szorgalmazza az újabb vizsgálatokat, és tárgyalásokra hatalmazza fel kormányt az 1977. évi államközi szerződés módosítása érdekében.
  • június 4. A szejm- és szenátusi választások első fordulója Lengyelországban. A választásra jogosultak 62%-a vesz részt a voksoláson. A félszabad választásokon csak a mandátumok 35%-áról (161 hely) döntenek közvetlenül a választók. A Szolidaritás jelöltjei így is a lehetséges 161 mandátumból 160-at megszereznek, ezzel elsöprő győzelmet aratnak. A LEMP 173 (38%), az egyesült Néppárt 76, a Demokrata Párt 27, a PAX 10, a Keresztény Szociális Unió 8, a Lengyel Társadalmi Katolikus Szövetség 5 mandátumot szerez. A Szenátus 100 helyéből 92-t szereznek a Szolidaritás jelöltjei, a LEMP jelöltjei közül senki nem jut be a Szenátusba.
  • június 8. Alexander Dubček és Oldřich Černík levelet ír az MSZMP KB-hoz, amelyben leszögezik, hogy a CSKP 1968-as Akcióprogramja „teljes mértékben tekintetbe vette a Csehszlovák Szocialista Köztársaság érvényes nemzetközi kötelezettségeit”, vagyis teljesítette a Varsói Szerződésben és a KGST-ben rá eső feladatokat. Arra is felhívták a magyar vezetők figyelmét, hogy a CSKP számára minden feltétel adott volt, hogy „önmaga demokratikus módszerekkel, külföldi beavatkozás nélkül, sikeresen uralja a szocializmus folyamatos megújításának bonyolult és igényes időszakát”. Hangsúlyozták, hogy biztosították az országban a rendet, és semmiféle fegyveres államellenes csoport nem létezett. „A csehszlovák társadalom jelenlegi állapotának fő oka abban rejlik, hogy a CSKP 1968-as, széles körű politikai és gazdasági reformok megvalósulására irányuló programja 20 évvel ezelőtt a Varsói Szerződés öt tagállama hadseregeinek precedens nélküli beavatkozásával meghiúsult.” Dubček és Černík arra kérte a magyar pártvezetést és a kormányt, hogy mondják ki azt, hogy 1968-ban nem volt ellenforradalom, az 1968-as Akcióprogram a szocializmus tökéletesítésének és erősítésének programja volt”, hogy a beavatkozás ellentétben állt a csehszlovák alkotmánnyal, és ítéljék el a katonai intervenció után kialakuló új vezetés által 1970-ben levont tanulságok megállapításait.
  • június 9. Adam Michnik javasolja, hogy az új kormányt ellenzéki személy vezesse, Bronisław Geremeket meg is nevezi.
  • június 10. Magyarországon az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal közötti tárgyalások azzal zárulnak, hogy Nemzeti Kerekasztal néven az MSZMP és az EKA, a társadalmi szervezetek és mozgalmak bevonásával háromoldalú tárgyalásokat kezdenek a Parlamentben az alkotmányos rendszer átalakításáról.
  • június 13. Magyarországon megkezdődnek a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások az MSZMP és társszervezetei, illetve az Ellenzéki Kerekasztal között. Az EKA nyilatkozatban közli, hogy a „tárgyalások célja a békés átmenet biztosítása a diktatórikus uralmi rendszerből a népakaratot ténylegesen érvényesítő képviseleti demokráciába.”
  • június 13. Helmut Kohl és Mihail Gorbacsov közös nyilatkozatot tesz közzé, amelyben elsőrendű feladatuknak tekintik, hogy hozzájáruljanak „Európa megosztottságának megszűnéséhez”.
  • június 15. A magyar kormány határozatot hoz a Romániából menekült magyarokat befogadó állomások felállításáról az ország területén. Békéscsabán, Bicskén és Debrecenben állítanak fel befogadó állomásokat.
  • június 16. Nem hivatalos gyászszertartás keretében újratemetik 1956 vezetőit: Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát és Szilágyi Józsefet. A Hősök terén több százezer ember vesz részt a ravatalnál. Orbán Viktor beszédében a szovjet csapatok kivonását követeli. A temetésre a 301-es parcellában kerül sor.
  • június 18. A szejm- és a szenátusi választások második fordulója Lengyelországban. A választásra jogosultak 25,5%-a vesz részt a voksoláson, a Szolidaritás megszerzi a maradék egy mandátumot a Szejmbe, illetve még a fennmaradó 8-ból 7-et a Szenátusba.
  • június 20. Ladislav Adamec csehszlovák miniszterelnök borús képet fest a gazdaságról, javulást legkorábban a kilencvenes évek közepére prognosztizál. Ugyanakkor Lubomír Štrougal volt kormányfő védelmébe veszi az 1968-as reformokat és a jelenlegi terveket megvalósíthatatlannak tartja.
  • június 21. Krakkóban demonstrációt tartanak és követelik Jaruzelski távozását, illetve a szovjet csapatok kivonását az országból.
  • június 23–24. Az MSZMP KB ülésén a párt élére elnökséget állítanak, tagjai Nyers Rezső (elnök) Grósz Károly, Németh Miklós, Pozsgay Imre.
  • június 26. Magyarországon megszüntetik az Állami és Egyházügyi Hivatalt.
  • június 27. Horn Gyula és Alois Mock a magyar–osztrák határon szimbolikusan átvágnak egy szögesdrótot, amely a Vasfüggöny leomlásának szimbóluma lesz. Valójában már korábban lebontották a szögesdrótokat.
  • június 29. Csehszlovákiában kétezren írják alá Václav Havel Néhány mondat… című röpiratát, amelyben valódi társadalmi párbeszédet, demokratikus vitát és gyökeres rendszerbeli változásokat követelnek.

„Az 1989-es év első hónapjai ismét világosan megmutatták, hogy bár a mai csehszlovák vezetés gyakran bűvöli a közvéleményt az „átépítés” és „demokratizálás” kifejezések használatával, valójában kétségbeesetten ellenez mindent, ami demokráciát teremthet, vagy ami csak távolról is emlékeztetheti erre az embereket. A hatalom azokat a polgári kezdeményezéseket, nyilatkozatokat, amelyeket nem maga szervezett, mint „nyomást gyakorló akciót” utasítja el, az övétől eltérő politikai nézeteket pedig mint „antiszocialistákat” és „ellenségeseket”. A békés tüntetéseket erőszakkal szétkergeti. Nem engedi beleszólni a lakosságot az új törvények előkészítésébe.

Ezek a hónapok ugyanakkor megmutatták, hogy a közvélemény lassan kiszabadul a letargiából, és egyre több ember meri kifejezésre juttatni a változások iránti vágyát. így a társadalom mozgása egyre határozottabban ellentétbe kerül a hatalom mozdulatlanságával, nő a társadalmi feszültség, nyílt válság kirobbanása fenyeget. Ilyen válságot egyikünk sem kíván.

Ezért felhívjuk országunk vezetését, értse meg, hogy elérkezett az idő a valódi és mélyreható rendszerváltozáshoz, és hogy e változás csak akkor lehetséges, csak akkor lehet sikeres, ha valóban szabad, demokratikus vita előzheti meg. Bármiféle érdemleges változás felé a társadalmi légkör megváltozása, a lelkiismeret szabadságának, a bizalomnak, a türelemnek és a pluralizmusnak a megteremtése jelentheti az első lépést, kezdődjék e változás az új alkotmánnyal, vagy végződjék a gazdasági reformokkal.

Véleményünk szerint mindehhez szükséges:

  1. A politikai foglyok azonnali szabadon bocsátása;
  2. A gyülekezési szabadság korlátozásának azonnali megszüntetése;
  3. A különböző független kezdeményezések üldözésének, büntetésének beszüntetése. A kormány is tekintse úgy a független kezdeményezéseket, ahogy a közvélemény már régóta értékeli őket, nevezetesen: a közélet természetes elemeinek, a társadalom sokfélesége legitim kifejeződésének. Nem szabad akadályozni új társadalmi mozgalmak létrejöttét, beleértve a független szakszervezeteket, szövetségeket és egyesületeket.
  4. A tömegkommunikációs eszközöket és a kulturális tevékenység minden formáját szabadítsák meg a politikai manipulációtól, az előzetes vagy utólagos rejtett cenzúrától; adják meg a szabad véleménycsere lehetőségét; legalizálják azokat a tömegkommunikációs eszközöket, kiadványokat, amelyek eddig a hivatalos struktúráktól függetlenül működtek.
  5. Tartsák tiszteletben valamennyi hívő állampolgár jogos követeléseit.
  6. Mindazokat az elképzelt és megvalósuló terveket, amelyek tartósan átalakítják a környezetet országunkban, s így megszabják a jövő nemzedékek életét, azonnal bocsássák nyílt szakmai és társadalmi vitára.
  7. Kezdődjék nyílt vita nemcsak az ötvenes évekről, hanem a Prágai Tavaszról, a Varsói Szerződés öt tagállamának inváziójáról, s az azt követő „normalizációról” is. Szomorú tény, hogy egyes olyan országokban, amelyek hadserege akkor beavatkozott a csehszlovákiai társadalmi folyamatokba, ma már egyre tárgyszerűbben vitáznak e témáról, nálunk pedig mindez még tabu, csupán azért, hogy egyesek ne kényszerüljenek politikai pozíciójuk elhagyására amiatt, mert felelősek a társadalmi élet minden terén megmutatkozó romlásért.

Mindenki, aki egyetért ezzel a nyilatkozattal, aláírásával nyomatékosíthatja azt.

Felhívjuk a kormányt, hogy ne úgy reagáljon, ahogy a hasonló felhívásokra szokott. Ezzel sorsdöntő csapást mérne azon reményünkre, hogy kialakulhat valódi társadalmi párbeszéd, amely az egyedüli kiút Csehszlovákia jelenlegi zsákutcájából.

  • június 30. A Rudé Právo éles hangú cikkben „törvényen kívüli csoportok által összeeszkábált irománynak” minősíti a Néhány mondat… c. röpiratot.
  • június 30. A LEMP KB XIII. plénumán Jaruzelski bejelenti, hogy nem indul az elnöki posztért, maga helyett Kiszczakot javasolja.

1989. JÚLIUS

  • július 2. A Trybuna Luduban interjú jelenik meg George Bush amerikai elnökkel, aki felszólítja a Szovjetuniót, hogy vonja ki a hadseregét Lengyelország területéről.
  • július 3. Adam Michnik a Gazeta Wyborcza lapjain közzé teszi javaslatát arra vonatkozóan, hogy a kormányt vezesse ellenzéki, az elnök pedig legyen Jaruzelski (Wasz prezydent, nasz premier). Ugyanakkor Vagyim Zaglagyin Párizsban azt nyilatkozza, hogy a lengyel kormány összetétele lengyel belügy.
  • június 5. A csehszlovák ellenzéki mozgalom felhívást intéz az 1968-as katonai intervencióban résztvevő országok vezetőihez, hogy vizsgálják felül korábbi döntésüket és határolják el magukat attól.
  • július 6. Magyarországon a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanács rehabilitálja 1956 kivégzett vezetőit, köztük Nagy Imrét. Ugyanezen a napon meghal Kádár János.
  • július 7–8. Bukarestben ülésezik a Varsói Szerződés Politikai Tanácsadó Testülete. Gorbacsov szerint szükségszerű a „testvérpártok függetlenségének tiszteletben tartása” és kizárja, hogy a Szovjetunió erőszakkal éljen vagy fenyegetőzzön. A résztvevők „szükségesnek látják kapcsolataikat az egyenlőség, függetlenség, valamint mindegyikük arra való joga alapján fejleszteni, hogy önállóan dolgozza ki saját politikai irányvonalát, stratégiáját és taktikáját külső beavatkozás nélkül”.
  • július 9–11. George Bush az Egyesült Államok elnöke hivatalos látogatásra érkezik Lengyelországba és tárgyalásokat folytat Jaruzelskivel és Rakowskivel. Jaruzelskit támogatásáról biztosítja a közelgő elnökválasztáson. Gdańskban találkozik Lech Wałęsával is és megkoszorúzza a hajógyári munkásoknak állított, illetve a westerplattei emlékművet. Július 10-én a Szejm és a Szenátus közös ülésén Bush hat pontban foglalja össze azokat a lépéseket, amelyeket az USA tenni szándékozik Lengyelország megszilárdítása érdekében. Többek között 100 millió dollárt ígér a magánvállalkozások fellendítéséhez, ígéretet tesz arra, hogy a Párizsi Klubban átstrukturálják Lengyelország adósságait. A Világbankon keresztül pedig 325 millió dollár hitelt ígér a lengyel mezőgazdaság és ipar számára.
  • július 11–12. George Bush, az Egyesült Államok elnöke hivatalos látogatásra érkezik Magyarországra, ötpontos „intézkedési csomagot” javasol Magyarország támogatására.
  • július 13. A magyar kormány gazdasági deregulációs csomagot fogad el.
  • július 14. A csehszlovák ellenzék újabb tiltakozó felhívása, amelyet közel hétezren írnak alá, köztük az Oscar-díjas filmrendező, Jiří Menzel és 52 rendőr, politikai reformokat sürgetnek. Házi őrizetbe veszik Jiří Hájek volt külügyminisztert.
  • július 15–19. Magyar–csehszlovák szakértői találkozó Budapesten. A magyar delegáció átadja a vízlépcsőrendszer működtetésének kockázatairól készült dokumentációt, majd ezt követően a dunakiliti építkezéseket is felfüggeszti a magyar kormány.
  • július 17. Diplomáciai kapcsolat létesül Lengyelország és a Vatikán között.
  • július 18. Jaruzelski vállalja a megmérettetést az elnöki posztért.
  • július 19. A Szejm és a Szenátus együttes ülésén 544 képviselő és szenátor közül 270 támogatja, 233 ellenzi Jaruzelski elnökké választását, 44 tartózkodó képviselő mellett heten érvénytelenül voksolnak. Összességében egy szavazattal sikerül a többséget megszereznie.
  • július 24–25. Nyers Rezső, Grósz Károly és Mihail Gorbacsov tárgyalásai Moszkvában. A magyar delegáció beszámol a változásokról, Nyers hangsúlyozza, hogy „olyan rendszer kialakítására gondolunk, ami a meglévő tőkét hatékonyabban hasznosítja”, és hogy tervezik a magántőke részesedésének növelését a gazdaságban, és külföldi tőkét is szeretnének bevonni. Gorbacsov válaszában elmondta, hogy nagy megértéssel vannak a magyarországi változások irányában. A nemzetközi kérdésekről szólva Nyers hangsúlyozza, hogy Magyarország a híd szerepét szándékozik betölteni Kelet és Nyugat között, emellett pozitívan értékeli Bush magyarországi látogatását is. Nyers azt is kéri, hogy erősítsék meg a márciusi elvi megállapodás a szovjet csapatok kivonásáról, Gorbacsov ezzel egyetértett.
  • július 26. II. János Pál pápa négy csehszlovákiai egyházmegyére nevez ki főpapot, de hat megyében még mindig betöltetlen a püspöki szék.
  • július 29. A LEMP KB XIII. plénumának második fordulóján a párt első titkárává Mieczysław F. Rakowskit választják. A plénum Kiszczakot jelöli miniszterelnöknek.